Sunday 29 May 2016

Só-hegy

Só-hegy, Sas-hegy. Ezt a pár hegyet már régóta terveztem, de nem gondoltam volna, hogy elsőre sikerül majd a hajnalt is róluk nézni. A véletlen hozta úgy, hogy alkalmam nyíljon egy kellemes kis társasághoz csatlakozni vándortúrájuk ezen pontján. Remek kilátóhegyek követik itt egymást, szinte befoghatatlan panorámával az egész Dunakanyarra.

The Southeast Börzsöny is fairly new to me. I've been planning to hike to Só (Salt) and Nagy-Sas (Grand Eagle) hills for years, and I now was lucky enough to conquer them with a great company and with a bonus sunrise. 

Nagy-sas-hegyi panoráma késő délután
View from Grand Eagle hill in a late afternoon

És ez még csak az odaút, az Érsek-tisztásról indulva. Emlékszem, ahogy a hegyre fel lépésről lépésre tisztult a fejem. Onnantól, hogy bekötöttem a bakancsot és fejemre a kendőt, én voltam, aki sosem leszek képes beilleszkedni az urbánus világba, nem tudom csodálni a fejlett infrastruktúrát, nem tudom élvezni a tömeget, és nem tudok örülni a Cosmo Shopping Days vagy a Glamour napok "eszméletlen" akcióinak. És félelmetes, ahogy látom, mások milyen boldogan isszák magukba a konzum világ sz@rait, tapsikolva örömükben egy-egy újabb semminek. Néha úgy szoktam mondani: annyit szeretnék, hogy süssön rám a nap és fújja a fejemet a szél. Nos, ez a kettő csütörtök estére pipa.

Ez a nagy-sas-hegyi panoráma vetette elő velem a fényképezőt először a hátizsákból. Ruby most teherhordó volt, ami nagyon jól jött, mert elég szűkösen fértem a zsákba.

The English language is perfect to describe a whole paragraph in only two words: Happy Place. I'm not an urban soul at all. I am in my happy place in the woods, especially on mountains. I need the sun shining on the top of my head and the breeze in my hair. That's me, and it will never change. 
The first peak we got on to was Eagle hill, which offers a breathtaking view on the Danube bend. How lucky I am that I can hire Ruby as a sherpa whenever I'm short of space in my backpack. 

Nagy-Sas-hegy
Grand Eagle hill

A cél a következő vulkáni púp volt aznap estére. És a Só-hegy 585 m magas csúcsa alatt ilyen rét fogadott este:

Só-hegy 1.
Destination Salt hill 

Só-hegy 2.
Salt hill 2

A Só-hegy tisztása
Salt hill base camp


Távol a világ zajától esik a legjobban a vacsora...
Dinner away from the world...


... és a hajnal is. 
... and a splendid sunrise in perfect tranquility. 







Másnap Bükkös-árok - Nagyirtáspuszta - Kisirtáspuszta - Kis-Inóc - Kóspallag kör. Távot, szintet nem tudok, nekem ez most csak olyan "menjünk" túra volt. 
With no strict destination we walked a round up to Kis-Inóc the next day. 


Serpaeligazítás
Sherpa backpack control

Kisirtáspuszta, felújított menedékház
Renovated mountain hut in Kisirtáspuszta

A fiúk főznek
Men's cuisine

Ahol a fáradhatatlan serpa is megállt egy pillanatra
A still moment (for Ruby too)

Enyves szurokszegfű
Viscaria vulgaris

Hőscincér
Cerambyx scopolii
Hát így történt.
Malibu közben a Balatonon nyaralt, és ez most így volt tökéletes. Rubyval a világ végére is... :)

So it went. 
Malibu spent the weekend at the Balaton and I admit i was happy with it. I'll never walk alone... :)


Tuesday 24 May 2016

A rosszban a jó / Clouds with silver lining

Van mindenféle gond, amiért mostanság nincsenek posztok, de amik miatt végtére is mégsem érdemes nem észrevenni azt a sok kis szépet és jót, ami adódik a mindennapokban. Nem lehet folyton azon aggódni, ami majd egyszer - nem tudni, mikor, de úgyis - eljön, hogy gúnyosan ide dörgölje: "Lám tetszettek volna addig élvezni a pillanatot, amíg."

Worries have kept me from posting, worries not worth ignoring all the small joys of everydays. There's no point in worrying about what would quite evidentially come in the future, ironically rubbing our face into the evidence of having missed the joyful moments - while they were provided.