Saturday 29 August 2015

Kutyával a hegyekben 2. / High-mountain dog walking 2

blossoming valley in the High Tatras
Račkova dolina
Az alacsony-tátrai túra óta fejben folyton a hegyekben jártam. Bár minden álom olyan könnyen és gyorsan teljesülne, mint ahogyan az, hogy egy héten belül másodszorra újra összepakoltuk a hátizsákokat és nyakunkba vettük Szlovákiát....

A cél ezúttal a Nyugati-Tátra volt, aminek a Končistá (2002 m), aztán - a név kötelez - Hruby (2136 m) és a Jakubina (2193 m) csúcsait terveztük bevenni. Fel a gyönyörű Račkov völgyben kapaszkodtunk, le pedig az Otrhance gerincén ereszkedtünk. Bálnahátra számítottam, de kicsit sziklás-kapaszkodós terepre vetődtünk. Ruby zokszó nélkül ugrált fel-le a helyenként méternél is magasabb kapaszkodókon. Rettentő büszke vagyok: egy Klettersteig B szintet most már kutyával is simán bevállalhatok. :)

Képes beszámoló következik.
                                                           

Mountains have been on my mind since we went hiking into the Low Tatras a week ago. I wish all dreams could become true so easily and rapidly as we backpacked and drove to Slovakia again...

This time, our destination was the western part of  the High Tatras, target summits were Končistá (2002 m), Hruby (2136 m) - with Ruby this was a must, and Jakubina (2193 m). We walked up along the beautiful Račkov valley and descended on the Otrhance ridge, with massive rocky parts in the latter. I am utterly amazed how easily Ruby jumped up and down on the rock walls sometimes higher than a meter. From now on we can proudly venture on any level B via ferratas!

Photo report. 

Border collie in a mountain creek
Ruby a legtöbb hegyi patakban dobálható uszadékfát keres
She's usually diving for driftwood in most mountain creeks

Nižná Bystrá
dog at Rackovo sedlo in High Tatras
Račkovo sedlo (1 958 m)
mountain valley
Račkova dolina
Dog in Western Tatras
Útban a Hrubyra
On the way to Hruby vrch
border collie in the mountains
Ruby átnézett Lengyelországba is
Ruby looking over to Poland

border collie with scarf sitting on rocks
Ruby rocks

border collie on rocks in the mountains
Nem tériszonyos
No fear of heights

Jamnícka dolina
Nagyon megszerettem a Nyugati-Tátra völgyeit
I fell in love with the beautiful Western Tatra valleys

sleepy border collie in high mountains
Azért ő is el tud fáradni...
She CAN get tired too...

Woman and dog in the mountains
Rubyval az Otrhance gerincén
On the Otrhance with Ruby

Evening sunlight in pine forest
Késő délutáni tátrai erdő
Late afternoon Tatra forest

Hamarosan folytatás is lesz! :)
To be continued soon! :)

Saturday 15 August 2015

Kutyával a hegyekben 1. / High-mountain dog walking 1


border collie and woman on a rock in the mountains

English speakers please regard this post as a photo chronicle of Ruby's first mountain hiking and let the pictures tell you the story of our one-day trip to the Low Tatra in Slovakia. If you are interested in the details, please let me know and I'll be pleased to share our adventures with you.

Egyik nagy álmom volt, hogy úgy mehessek a hegyekbe, hogy kiskutyát ne kelljen itthon hagynom. Kedvenc Magas-Tátrám TANAP-os vasszigora (vagyis inkább annak híre) azonban sokáig visszatartott a kutyás utaktól. Aztán évről évre saját szememmel is láttam ebeket a Magas-Tátrában, tavaly pedig rátaláltam a Kutyástúrák weboldalra. Nagyon sokat lendített a projekten, hogy a blog írója - szintén Blessed Border gazda - nemrég személyesen látott el jótanácsokkal, s biztatott, nyugodtan vágjunk neki a Tátráknak Rubyval, mert a Nagy Kalandon felül valószínűleg "szociálisan", emberi hozzáállás tekintetében is kellemesebb élmény lesz, mint sok magyar vadon. (Csakazért sem fogok most panaszkodni a magyar hozzáállásról...)

Így múlt héten kiváltottam Ruby "kedvtelésből tartott állat útlevelét" (uniós, kék, 28 oldalas, nagyon komoly), és amikor a birodalom (a ház meg a beton) engedte, nekiindultunk. Cél a Gyömbér és a Chopok, opció a Deres, titkos terv a Poľana volt. 

A hajnal fél 3-as kelést még a kutya se vette komolyan, legalábbis alig akart megmozdulni, aztán meg persze jött a szokásos "jajj, megyünk, valahová megyünk, a nő berakta a pórázom is, úristen, itt ne felejtsenek, kicsit rinyálok, hogy észrevegyenek" koncert. A kocsit nem én vezettem - szerencsére, mert én ennyi úton bóklászó szarvast, őzet én képtelen lettem volna kikerülni. Reggel 6 után kicsivel már a Trangoska P2 tök üres parkolójában húztuk a bakancsot a kellemes alacsony-tátrai hűvösben. 

border collie on a mountain track in the Low Tatra Slovakia
Útban a Stefanikához

Bár még csak hóba temetve láttam, de így is végig ismerősként tűntek fel a zöld jelzés szakaszai, egész fel a gerincig, ami viszont már nem volt ismerős, lévén azt hol a hóvihartól, hol a ködtől sosem sikerült még látnom. Az 1740 m magasan fekvő Stefanika ház is kétszer akkora, mint amekkorára emlékeztem, hiszen most nem volt félig behavazva. 

Chata Stefanika, Nízke Tatry, Slovakia
Chata Stefanika
View from Chata Stefanika Low Tatra
Chata Stefanika panoráma

Megkerültük a Gyömbért, aztán fel is másztunk rá. 2007/8 környékéről így ismertem:


most pedig a napfényes, panorámás verzió fogadott: 

Dumbier summit cross with border collie
Gyömbér
Ugye mindenkinek leesett, mitől lehet meghajolva a csúcskereszt? :)

És most lássuk, melyik volt az a pillanat, amikor Ruby keresztségben megkapta a Mountain nevet: 

Border collie with summit cross on Dumbier
Mountain Ruby

A Gyömbérről átsétáltunk Chopokra, ahol 2012 decembere óta futurisztikus felvonó és rotunda várja a tömegeket. Őszintén szólva ez volt az út legkevésbé szimpatikus része: a turistalátványosság, ahol a Kamennán kívül már alig maradt valami régi és természetes, és ahová pénzért ma már bárki 3 perc alatt feljöhet, még akkor is, ha amúgy a harmadikra sem tudna felgyalogolni. Sok lézengő ember, sok tábla, sok eldózerolt, feltúrt hegyoldal, zümmögő-kattogó lanovka - szóval kétségtelen, hogy ez itt az Alacsony-Tátra Lomnica. Egy chatai sör - és egy kis szendergés - után tovább is álltunk, a csúcshódítást ráhagytuk a felvonótól odalődörgő challengerek fürtjeinek. 

border collie having a nap under a table
Szunya fejtámasszal

A Chopok környékén "sztráda" van: jellegzetes, zúzmófoltos gránittömbök összeforgatva jó méter, másfél méter szélességben. Vibramolt kétlábúaknak luxus, négylábúaknak pedikűr. Kicsit aggasztott is, mennyire kikezdték Ruby talppárnáit. Hiába na, az én kutyámnak nem elég vastag a bőr a ...  és a szíve is elég nagy, ugye. :)
border collie on a mountain track
"Ezek már megint lemaradtak"

Ahhoz képest, hogy hétköznap voltunk, a felvonó környékén nagyon sokan voltak, ezt már említettem. Viszont, és most kell igazat adjak korábbi tanácsadómnak, semmilyen konfliktusunk nem volt Ruby miatt. Egyetlen fickó beszélt hozzánk nem mosolyogva szlovákul, de amint látta, hogy nem értjük, ment is tovább. Valószínűleg nem civil tanapos volt, aki  a 66 eurós csekket akarta kiállítani a kötetlenül túrázó eb miatt. :) A többiek ügyübügyögtek, simogattak, angolul érdeklődtek. És sokan szintén kutyával jöttek. 

dogs on a mountain track
Heló, te ki vagy?

Szerencsére Ruby elég hamar megszokta, hogy az emberek itt nem azért jöttek fel a hegyre, hogy neki dobáljanak, egyrészt mert nem volt mit (növénytakaró itt már csak fű formájában lelhető fel ugyebár). Másrészt intelligens kutyaszabású lévén a szlovák-magyar nyelvi különbségeket is kellett érzékelje, hiszen Chopok után gyakorlatilag ignorálta a szembe jövő embereket. Azért ez nagy szó. :)

Az bizonyos volt, hogy a Deresig elmegyünk, de ahogy fogytak a népek az úton, nőtt a kedvünk a továbbmenéshez. A Deresről levezető sárga sem volt annyira bizalomgerjesztő, plusz annyira szerettem volna pár "bálnahátas", tipikus alacsony-tátrás képet, hogy a gerincen folytattuk tovább. A Magas-Tátra felől ekkora már beborult, dörögni kezdett, szó szerint kergetett minket az eső a napfényfoltos Polana felé.

Mountain track between Derese and Chopok
Zápor a távolban
border collie on a mountain stack leaning against tourist signs
Bohóc

A Polany-nyeregig még egy lányka és egy fiatalember távoli útitársunkká szegődött, de a nyereg után már csak magunk voltunk. És innen jött a jutalomút. 

Border collie on a mountan track with a man
Úton
border collie with a man in mountains
Polana
Skalka mountain
Skalka és arany völgye

A Polana és a Krízské sedlo közötti szakasz az egész túra egyik legszebb része volt, a Skalka ÉK-i völgye pedig festői. Eső elment, nap kisütött, és a maci a málnásban sem lehetett boldogabb a fényárban úszó hegyoldalakat fényképezgető, bőszen áfonyázgató* konyhásnőnél!
* Giuseppének is hoztunk. :)

Mountain valley covered with grass
Polana alatt

Szóval a Krízské sedlótól a kék jelzésű, lábszárkaristolgató balerinaösvényen indultunk visszairányba, és úgy képzeltem, hogy hamarosan, amint kikanyarodunk a katlanból, ismerős vonulatok futnak majd a fejem felett. Mivel időben jól álltunk, minden olyan áfonyabokornál legelésztem egy sort, ahol nem kellett lehajolnom. (Jól bírtam, csak kerültem a felesleges megerőltetést. :)) Csodaszép volt a délutáni nap, elértük a törpefenyvest, aztán a fenyvest, majd hosszú idő óta az első irányjelző táblát... ahol teljesen véletlenül derült ki, hogy az én órám másfél órát késik, és nem fél 5, hanem este 6 óra van, fenn a hegyen, a málnás-béli macik között, messze az autótól. No innentől az ösvény is összeesküdött ellenünk és felfelé vette az irányt, viszont az enyhe pánik, ami rám tört, olyan rejtett energiatartalékokat oldott ki bennem, hogy képes lettem volna hegyen fel is tovarohanni bármilyen ismerős pontig, ahonnan már be tudom saccolni, leérünk-e a parkolóig, vagy kutyával fogjuk kipróbálni a fejlámpás leereszkedést a töksötét erdőben. (Mivel Ruby mindig elől ment, az ösvény nagyon benőtt volt, és sok igazi málnáson vágtunk keresztül, a macis dolgot elég komolyan a fejembe vettem egy időre.)


De visszatérve: a kék balerinaösvény vissza Chopok felé az egyik legszebb, legmesésebb út, amit csak túrakarrierem során eddig jártam s láttam. Igazán vétek lett volna kihagyni. A pánikom hiábavaló volt, még időben beértünk a felvonók alá. Aggódásaim tekintetében mentségemre szóljon, hogy most nem én voltam a navigátor, és nem is volt még a "fejemben" a terep, így nem tudtam "irányba lőni" magam és kalkulálgatni, ahogy mindig szoktam. Kutyával menni meg kicsit olyan, mint gyerekkel: félted... Szóval már látszott a happy end, viszont Chopok alatt, ahol a parkolóhoz vivő sárgára kellett volna átváltsunk, gonosz kapitalista felvonó- és sípályaépítő emberek brutálisan szétdózerolták a terepet... a sárgát jelző tábla konkrétam egy áthatolhatatlan bokrosba mutatott, mellette pedig gyakorlatilag hegyomlás volt.  Hiába na, síterep, a tél hozza a zsét, nem a hátizsákos, nyáron arra kószáló, omladékoson botladozó turista. Jókorát kellett egy nagyon ronda helyen kerülni, míg újra pályára álltunk. 

Gyorsan rövidre zárom: este 8-ra a kocsinál, 11-re itthon voltunk. Kiskutya a mai (más)napot a lakás különböző leghűvösebb pontjain való fetrengéssel töltötte. A nyílóajtó-reflex még nem regenerálódott benne, és most hangosabban horkol itt a lábamnál, mint Peti szokott. :)

Útvonal: Trangoska - Chata Stefanika - Dumbier - Kamenná chata - Derese - Sedlo Polany - Polana - Krizské sedlo - Odbocka na Chopok - Trangoska
Táv: 27 km
Szint: 1585 m 
Legmagasabb pont: Gyömbér (Dumbier), 2043 m
Menetidő: kb. 13,5 óra

Monday 10 August 2015

Sunday 2 August 2015

Szendehely-Királyrét

Jó ideje terveztem már, hogy megkeresem az itthonról a Magas-Börzsönybe felvezető utat. Nem a jelöltet, mert az(ok) túl nagy kerülővel mennek, hanem a legegyenesebb csapást. Meglett, de az eredeti terv, hogy Királyrétről még tovább megyünk Nagy Hideg-hegy és a Csóványos irányába, borult. A vadászok miatt nem akartam túl későn visszaérni Szende környékére, így végül kis királyréti pihenő után hazafelé vettük az irányt - akkor már a piroson és a kéken.

I'd been planning for a while to explore the shortest way from Szendehely to the Higher Börzsöny. All the marked trails take a bypass and pop in to Nógrád or Szokolya, and we wanted the shortest path this time. My original plan was to walk up to Nagy Hideg-hegy or the Csóványos, but we started too late to achieve this and i didn't want to stay out in the woods too late because i'm well afraid of our hunters. So we walked up and took a little rest in Királyrét and then headed back to Szendehely on the red and blue trails. 


A Börzsöny Berkenye mellől
Az biztos, hogy reggel korábban kellett volna nekiindulni, mert mire Berkenye mellé értünk, már ütött a meleg (és telt az idő). Mindenesetre ezt a részt, ahonnan először bukkan elő a Börzsöny vonulata, nagyon szeretem.

Starting earlier could have helped... by the time we got to my favourite meadow near Berkenye, it was hot.

Morgó-rét
 ... csakúgy, mint a Morgó-rétet a tökéletesen sík csíkjával. Onnan már csak egy ugrás a sugár, haha:


Nos, Rakodónál vesztettünk egy jó órát, míg leteszteltem az épp kölcsönben nálam lévő close-up előtétszettet. (Önzetlen gazdájának ezúton is köszönöm!)

At Rakodó we lost another hour, but i couldn't help experimenting with a close-up lense set i was recently lended.


Nagy gyöngyházlepke / Silver-washed fritillary





Útba ejtettük a Vasbánya-völgyet is, ami már elsőre is nagy kedvenc volt, és ami mellett egy igazi szűk sziklás, vízeséses szurdok bújik meg.

We popped in to the Vasbánya-völgy i loved so much in the spring, and discovered a really adventurous, spectacular, rocky gulch there. 

Hol a víz?! / Where's the water?
Canyon border
Web
Térképen a "Kovácsok" közelében ebédeltünk. Gyűlölöm az irtásokat (opsz, bocsánat, erdőfiatalítás, remélem, Melinda csuklik), de ez itt nagyon szép helyre sikerült. 

We had lunch near the "Smiths" (as the map said, whatever it was about to mean). I hate clearcuts (as our village forester calls them, 'forest rejuvenation'), but this one here was beautiful. 

 


A térképet lopja épp / She's stealing the map
Bakancspihentetés / Boots' rest
Láttunk sok szarvast, ennek például a fenekét még sikerült el is kapni, az úttól jobbra lévő bokor mögé kanyarodik épp.

A deer is steering behind the bench, i was only able to capture its buttocks. 

Nem egy vadászkutya... / Not a hunting dog...
Királyrét alatt / Close to Királyrét

Itt már magától árnyékba vonult / She chose the shadow autonomously :)

Királyréten nem időztünk sokáig - könnyű, de hosszú út állt még előttünk.
We didn't linger too long in Királyrét as we still had an easy but rather long way home ahead of us. 
Királyrét-Szokolya, piros / Királyrét-Szokolya, red trail
Már majdnem otthon, a nagy kedvenc rét / Almost at Szendehely
...i love this part so much

Ja igen. A sárga-fekete kendőt a melegre tekintettel a nejlon láthatósági mellényt kiváltandó aggattam a kisasszony nyakába, nem divatolásból. Magyarkúton estefelé megállított bennünket egy civil vadász, és megkérdezte, hogy ez a sárga-fekete milyen jelzés. Mondom, "ne lődd le" jelzés. :) De abból kiindulva, hogy egy vadidegen magától rájön, hogy ez a kendő jelent valamit, azt hiszem, bevált az ötletem. Csini, mi?

Ruby's yellow and black scarf is not my newest fashion craze. It was too hot for her to wear her high-visibility vest and i thought i'd replace it with this flashy piece of cloth. I knew i made the right decision as soon as in the evening a civil hunter in Magyarkút asked me what kind of sign this pattern was. 'Don't-shoot-at-me sign', I said. Well, if a stanger feels that this is some special message then i am sure it will work out well. And anyways, she's pretty, isn't she? :)