Monday 21 September 2015

Vadászidény / Hunting season

Szendehely
Szendehely
Rövid futásra indultunk ma, de elcsábítottak a szarvasok... csak mentünk, csak mentünk bele a naplementés bőgésbe. A kék kereszten már szinte a lépésit is hallottam a bikának, a hangja körbezengte a Kő-hegyek völgyét. Megálltunk, hallgattam pár percig a szólamokat. Olyan volt, mint egy másik világba cseppenni, be a "búra alá", ahol megszűnik a civilizált világ. Maradtam volna reggelig, de későre járt, már szürkült az erdő, és úgy 4-5 km-re voltunk itthonról. Sietősre vettem, Ruby a szokásos neonszerkóban a lábamnál 20 centire, mint az árnyék. Sosem volt még ennyire engedelmes.

Három szarvas vágott át előttünk pár méterre, de csak egyet kellett pisszennem, hogy fogja vissza a lépteit és igazodjon újra mellém.

Már majdnem kiértünk az erdőből, majdnem elértük a szántót. Terepjáró jött szembe. A kutya egy intésre kiült az út szélére. Szerencsém volt, nem J bácsi... a helyi erdészhölgy ült az autóban. Tudtam, hogy az erdőmélyi varázsnak lőttek. Kaptam is azonnal a józanító szigort. Mit keresek este az erdőben, tudom-e, hogy ez veszélyes, mert bőgés van és erre cserkelnek a német fizetős vadászok, akik ha panaszt tesznek kóbor személyem ellen, nosza majd az egész erdőt lezáratják, kiteszik a 'pórnépnek nyitva 9-16 h' táblát, mint a Mecsekben vagy a Bakonyban.

Aztán beszélgettünk. Kevésbé indulatosan, inkább elkeseredetten. Megoldást nem találtunk, de legalább békében váltunk el. Próbáltam a töredékét elmondani annak, hogy

- dolgozom, sajnos messze, ahonnan nem érek haza előbb, és leghamarabb este 6-kor tudok nekiindulni az erdőnek...
- hogy ha a kéken megyek, az a baj, ha a szántón, az, ha meg az erdőben, ahol eddig még békén hagytak, akkor ott is útban vagyok...
- hogy nem vágyom Szendehely összesen kb. 12 utcáján, a főutat 4x keresztezve, aszfalton összefutkározni a napi 8-10 km-es távomat a kutyát rángatva az autók elől...
- hogy elhiszem, hogy ősszel cserkelnek, de mi marad nekem, ha télen meg hajtanak, nyáron pedig a lesen ülnek?...
- elhiszem, hogy a német, akinek a hazájában talán, esetleg, úgy sejtem, sokkal szigorúbb vadászati szabályok lehetnek, inkább hozzánk, "vadmagyarba" jön - számunkra nagyon csábítóan soknak tűnő pénzért - szórakozni, de az egyre fogyó aktív magyar munkaerő-állomány oszlopos tagjaként én is sok-sok-sok-sok adót fizetek, és ahonnan folyton lezavarnak, az javarészt itt állami föld, a "népé" (is)...
- szívesen fizetek én is, ha ezzel vehetek egy kis erdei nyugalmat, ahogy a német megteheti...
- 8 hetes kora óta arra tanítom Rubyt, hogy egy pisszenéssel is be tudjam hívni, bármilyen körülmények között, és vállalom a következményeit annak, ha engedetlenül mégis vadat űz...
- hogy az elmúlt évszázadokban nem én vadásztam le az összes nagyragadozót, medvét, farkast Magyarországon, aminek következtében nincs természetes fékezője a dúvadak szaporodásának, hogy ezért annyit "kelljen" ezen a környéken ölni ezeket a jószágokat...
- hogy nem én vagyok az a sváb, aki a vadkáros feljelentéseket teszi,
- sem az a városból kiköltöző romantikus, aki a kertjében kiszórt zabbal külön eteti is a vadakat, amik a sváb vadkárát okozzák...
- nem érzem fairnek, hogy a vadász elzavarhat, KITILTHAT az erdőből, még ha a jószándék álcájában is, "nehogy bajom essen"...
- mélységesen elkeserít, hogy nincs nap, hogy ha nem autópályával, akkor vadászattal riogassanak...
- hogy ugyan TUDOM, hogy a szarvasbőgés nem tabu, ahogy egy kedves erdőjáró kollégám is gondolta minap, szóval bőgéskor nem vadászati tilalom van, hanem diadal/ittas külföldiek vadásztatása folyik, de ezt etikátlansága miatt képtelen vagyok elfogadni...
- hogy felfoghatatlan számomra, milyen vadászat az, ahol lövés előtt nem figyelik meg a vadat, nem szelektálnak, ezért a tisztelt vadász urak összekeverik a vaddisznót a saját vadászunk vizslájával... meg tudja bárki mondani, hogyan válogatják ki ezek a nemes vadászok a védendő példányokat?!
- hogy a helyi crossmotoros és quados csávót miért nem zavarják ki az erdőből, és miért mindig csak mi, kutyások vagyunk a célpont...

Még mindig imádom ezt a helyet, ahol élünk, lenyűgöz a nyugalma, szépsége és vidékiessége, az erdő közelsége, de néha elvágyom egy lakatlan szigetre, ahol nincs más ember rajtunk kívül... csak a nagy, bőgő vadon.


We went off for a short run but the deer rut enchanted and guided us deeper into the woods this evening. When we reached the valley surrounding the Kő hills, it was quite late already. The place was magical, a true roaring wilderness far away from the civilized world. Never ever have i been so close to a crying stag, i thought i could even hear his footsteps. I wished i could have stayed there the whole night. 

We ran back in a hurry amongst the darkening woods, Ruby stayed close beside me. I didn't need more than a short hiss to lead her back to my legs when 3 deers crossed the path right in front of us. She was obedient, much more than ever, that's a fact. 

We almost reached out of the woods when we met the hunter's jeep. Luckily it was our hunter lady. With the man you cannot even talk... but she was not all the way hostile. Anyway, we were ordered to leave the place and never ever get back in the evening because we'd disturb THE HUNT of the German guests...

Hungary is very popular among German and Austrian hunters, who travel to us as if they came to a paid holiday with guaranteed amusement. I know they pay a lot for hunting here, but i cannot understand - and i cannot accept a few things about this ignoble habit of hunters in this country... I do have my objections but our laws are totally irrespective of these. 

I've been thinging about this issue all evening... May i please tell that:
- I work full time and i was not given the chance to find a job in the near (OK, leave politics for this time...) It is already hunting time by the time i usually get home... am i really supposed to run my 8-10 km distance on the 12 asphalt streets of my village, crossing the main road like 4 times and dragging Ruby away from cars all the time, as our hunter suggested?
- There's hardly any huntless time in a year: it's only about 2 months in the spring when there's no hunting and i can walk the woods with my dog fearless of humans. 
- I understand that foreign hunters mean a considerable income for my country and for forestries. But i also work and i do pay awful lot on taxes as an active labour force of this country... the woods i live close to are state property... and even if i didn't have my citizens' rights to enter, i would be willing to pay! Why cannot i buy my peace like hunters can?! Why do hunters have the right to ban others from visiting forests?
- I am totally depressed by being threatened with a highway to be built nearby and with hunting day by day... 
- What kind of hunting is it when hunters shoot at their fellow hunters' dogs?! Should they not be studying the target, selecting and saving leaders, killing the weaker game, and should they not be waiting for the best possible moment to kill in the most ethic way? How is that?
- And how can deer rut, this magical yet intimate time in a deer's life be the most preferred hunting season? Do we, humans, have no mercy on wild animals life?
- And why are us, dog owners, trail runners, hikers, nature photographers the main target all the time? Why not chasing and shooting the motor cross and the quad dudes instead of our dogs?!

As a result of excessive hunting, bears and wolves became extinct in Hungary by the last century. Without natural top predators, human hunters (have to) take care of the games in our land. But honestly, aren't they taking themselves too seriously?!

I still love this place, I do like living here. But sometimes i feel like i could live much more easily on a distant island with no other people... only the huge, rutting wilderness and us. 

No comments:

Post a Comment