Monday, 29 August 2016

Malibu a hegyen / Malibu on the mountain

Malibu a Börzsönyben


Úgy adódott, hogy két napra kiszakadtunk a Börzsönybe. Mindenki, még a törpe is, akit úgysem tudtunk volna egyedül otthon hagyni ennyi időre. Aztán  persze ő lett a legnagyobb meglepetés, a Börzsöny hőse, aki zokszó nélkül lejárja a lábát, csak hogy ő is velünk lehessen. Ilyen kitartás már minden tiszteletet megérdemel: emberlábbal 38 km (neki több nyilván, hisz előre-hátra rohangál) és 2076 m szint, ráadásul két nap alatt kétszer bevettük a Csóványost is.

Az első nap (valójában csak egy délután) egy kicsit rohanós lett, elsőként csak a táborhelyen került elő a zsákból a fényképezőgép. Így most ugorjunk is a második nap reggelére. 


Kutyákkal a Börzsönyben
Nincs rajta póráz
Mint aki sátorban született: este bevackol és reggel úgy kell kitessékelni. Nem Rubyról beszélek. :)


Malibu a Börzsönyben
Nincs rajta póráz

Itt már második nap keresztezgetjük a Fekete-patakot... de ez így igazából, köveken átugrálva még semmi. Előző este át kellett kelnünk a Fekete Panziónál a patakon, ahol pár egymás mellé fektetett, 1-2 m magason futó farönk a híd. Ruby nyilván már akkor a patakban dorbézolt, mikor én még fenn a hegyoldalban botladoztam, de Malibu nem az a pancsikolós fajta. Egy ideig téblábolt a meder szélén - addig mi, kétlábúak is átegyensúlyoztunk, végül úgy döntött, ő száraz lábbal kel át. Kár, hogy nem volt még elől a fényképező, hogy megörökítsem, milyen kis vagányan sétált át a nagy magasban egy szál farönkön! 

A Hamuháznál csaptunk egy kis ebédfélét, megpihentünk, aztán nagy reményekkel felmásztak, én pedig felvonszoltam magam a Nagy-Hideg-hegyre. 

Lady Ruby már nem tűr meg mást a csúcsfotókon. 

Ruby, NHH

A kicsinek még ez volt az első csúcsfotója. Aztán ki tudja. Ilyen kondival lehet, hogy nagyobb hegymászó múltja van, mint mindannyiunknak összesen. :)

Malibu a Nagy-Hideg-hegyen


Malibu a Nagy-Hideg-hegyen
Ugye látni, hogy nincs rajta póráz? :)


Nagy-Hideg-hegy, augusztus 27., szombat délután, 26 °C, verőfényes napsütés. Zárva. Vagyis félig nyitva, de konyha az nincs. Mire mindenki jól felspannolta magát a hideghegyi szarvaspörköltre, amit idáig úgy 100-ból mi még egyszer sem engedélyeztünk magunknak, de most végre kipróbáltuk volna... - szóval italokon és csokin kívül minden, ami kapható volt, az nem volt más, mint egy pár szelet kenyér. A hely mentségére legyen szólva, azt legalább ingyen kaptuk. De azért ez csalódás volt. Csak másodkézből hallottam, hogy tavaly annyira lapos volt az augusztus, hogy idén inkább eleve minimálon üzemeltetik a konyhát. Persze, érthető, egyre kevesebb a turista (állítólag), vagy ha van is, nem jelent valós keresletet (elég csak magunkra gondolni), de a magas-börzsönyi menedékházak közül mégiscsak ez a legforgalmasabb és az egyetlen működő konyhával rendelkező... Rá is kerestem itthon a házra, hírül adták-e valahol a neten, hogy aki enni akar, inkább termoszban vigye fel a babgulyást, de online semmi jele a pangásnak. Sőt, az NHH szeptembertől +30 fő elszállásolására alkalmas a ház körül felállított jurtasátrakban. Sőt-sőt, az NHH gondnoki állást hirdet... férfiaknak... ami azért elég diszkriminatív, tegyük hozzá. Pénzásás és Kisirtáspuszta gondnoka is nő amúgy. Én is simán kicserélek egy izzót, tudok szöget is beverni, meg talán ragadt rám még más is 7 év építkezés alatt, viszont mindezek mellett one-man-show-ban megfőzöm a babgulyást is, ha egy szombat délután úgy adódik, hogy mindenki meglepetésére egyszer csak tele lesz a terasz csalódott kirándulókkal. Mondjuk ilyen nagypofájú motivációs levéllel lehet, hogy nem engem vennének elsősorban fel. :) 

Nos, ott tartottunk, hogy az NHH-n elváltak útjaink a társaság többi részétől, és mi Diósjenő felé vettük az irányt. A terv az volt, hogy a Csóvi alatti piros sífutó ösvényen átvágunk a kékre, mint ahogy télen is sokszor tettük. Viszont a piros X-en azóta sem takarították el a kidőlt fákat (valószínűleg nem is fogják már), amikre már ránőtt az idei gaz is. Malibuval, Ruby sherpával, és a mi két nagyzsákunkkal jobbnak láttuk nem most átkalandparkozni ezen a szakaszon, így végül - terven kívül - 2 napon belül másodjára is megjártuk a Csóványost* is. 

Malibu a kalandpályát kicsivel a Csóványos alatt egy ághányáson, spontán pótolta be. 

Malibu a Börzsönyben
Szép lett volna, ha ezt pórázon adja elő... 

Hazudnék, ha azt mondanám, a Három-hárson nem éreztem a mögöttünk hagyott harminc-valahány kilométert. Malibunak ekkor már szerintem kezdett jelentősen eljáródni a lába**, de egyszercsak pont előttünk átugrált egy nála 3x nagyobb nyúl, amit nyilván meg kellett próbálni megkergetni viszonylag komolytalanul a dzsindzsa mélyére követni, míg (kutyaszemmel) az emberek hangos és izgatott "Malibu" kiáltásokkal szurkoltak a dolognak. 

Három-hársi panoráma


Kutyákkal a Börzsönyben
Nyúlvadászat után, szökevénynek kijáró, megvető pillantások kereszttüzében

Azért még valamit hozzá kell tenni a történethez. Ott abban a narancssárga zsákban Ruby hátán, amit úgy szeret levágni a legnagyobb sárba is azzal az egyedi, borderes, "akkor én MOST itt gyorsan lelapulok" lefekvéssel - na abban volt egész úton Malibu vize és vacsorája is... :)

Szóval az első közös vándortáboron mind a két eb kiválóan teljesített. Mert nekünk vannak a világ legjobb kutyái. :)

A túra számszerű adatai:
Útvonal/Route: 

  • D01: Diósjenő - Ételhordő út - Csóványos - Magosfa - Disznós - Fekete-völgy (Fekete Panzió) - Jancsi-rét
  • D02: Jancsi-rét - Fekete Panzió - Csarnavölgy - Hamuház - Bányapuszta - Hanák-rét - Nagy-Hideghegy - Csóványos - Három-hárs - Foltán-kereszt - Csehvár(i elágazó) - Diósjenő

Táv/Distance: 38,1 km
Szint/Elevation: 2076 m

 * nem baj, mostanra már külső szemlélő is hamar leveszi, hogy a Csóvi nekem amúgy is eléggé be van csípődve. :)
** csak itthon vettem észre, hogy pár talppárnáján nincs már összefüggő bőr.


We spent two days up in the Börzsöny with friends and all our dogs. This was Malibu's first multi-day adventure, when he achieved probably more than 40 kms (we did 38 and we didn't keep turning back if we were still there coming), he literally walked off his paws but he didn't whine a word. We are so proud of him for being so brave, energic and well-behaved (he did come back in 5 minutes after having chased a hare)! Ruby was carrying dog food, map and water all the way in her dogpack, such a good girl. 

During the two days we walked mainly my favourite tracks, up to and down from Csóványos, along the old, washed-away railroads in the valley of the Fekete-patak, and around the NHH. I'd be lying if I said I wasn't disappointed when we arrived to the mountain hut and found its kitchen closed... that truly surprised me, since it was a bright and perfect Saturday afternoon... they told they don't want any surplus food and based on last year's summer season they were not expecting too many hikers in August... Now that the Blue Trail is so overhyped, I just wonder why they are not fighting for more government or EU support and how can they miss the PR opportunities of homing any green/sport/DOG or any kind of youth events... 

When checking the pictures, please note that Malibu was off the leash... we've started to trust each other! :)