Sunday 31 December 2017

Végképp lemaradtam

Hónapokkal vagyok lemaradva itt a blogon, és így nem számoltam be arról, milyen klasszul bevált idén a geotextiles veteményeskert, és hogy novemberben 3x főztem a legnagyobb fazékban zöldparadicsom-lekvárt, sőt, volt káposztánk is, és karácsony előtt pár nappal még kerti paprikát ettünk a reggelihez. 



2017. november, kertásás előtti szüret

Arról sem írtam, hogy több hónapnyi tökölés után augusztusban végre felszívtuk magunkat, és megépítettük itthon a lépcsőt a kaputól a verandához.

Azt hitte, ez valami napozó-homokozó lesz
Készült: saját kezűleg -

és ahogy szokott: fáradhatatlan segítséggel :)

Azóta a térkövek is a helyükön vannak (még most is) :P

Őrszemek a délnyugati bástyán

Nem írtam arról sem, hogy a világ legjobb dolga volt itthon tölteni a nyarat. Vagyis itthon is, meg úton is - hogy mikor, merre és hogyan, arról ITT lehet bővebben olvasni, a lényeg annyi, hogy megpakoltunk egy hátizsákot, levitettük magunkat Lipicába, és 33 nap alatt Olaszországon, Szlovénián és Dél-Asztrián át felgyalogoltunk a Grossglocknerhez Rubyval. A fiúkat addig itthon hagytuk érvényesülni... :D


2017. július 3-án a Grossglockner alatt - az odáig tartó út megért egy külön blogot

Ruby a Pasterze gleccser előtt, 5 hét gyaloglás után

A thru-hike-ról hazaérve nem rohantam munkát keresni, egyrészt mert nem akartam, másrészt mert megtehettem. Legfőképpen: nem akartam többet elvesztegetni a legértékesebb időből (kutyásoknak két időszámítás létezik). Itthon akartam maradni. Egy nyárra le akartam szállni az életem vonatáról, hogy megnézzem, mégis milyen ez az utazás, hol tartok, és biztos jó járaton vagyok-e. Ciki lenne a végállomáson rádöbbeni, hogy én egész életemben máshová akartam menni. 

Ahogyan az Alpok-Adria túrára, úgy az azt követő, egész nyaras itthon maradásra is ezer okom volt. Például egy ideje nagyon foglalkoztatott, hogy milyen kiszállni a társadalmilag elfogadott (elvárt) rendszerből. Ahogy heti kétszer, munkanap, munkaidőben, lobogó szoknyában, szalmakalapban és kerti bakancsban, gepárdként suhanó kutyám felvezetésével végigbicajoztam a falun a tejért, kész lázadónak éreztem magam... Nem voltam normális, mert ugye senki nem akarhatja, hogy ne legyen részese a mókuskeréknek! Egy normális ember reggel eltűnik, este hazajön, elfárad, belefárad, morgolódik, de elégedett, mert azt csinálja, ami elvárt. (Adózik, haha.) Hálás lehet, hiszen rendes, normális élete van. Nekem meg egyszer csak nem volt! Pár hét alatt - falun gyorsan terjed a pletyka - a postán már nekem is úgy köszöntek, hogy még nincs munkád? 

Már hogy a viharba ne lett volna... élni kellett! :)

Minimalista napvitorla, handmade, 2500 Ft-ból meg egy felesleges lepedőből. Haszna: -3 ℃ a verandán. 

Még ha hiányoztam is róla fizikaórán, eleget voltam a szabad ég alatt, hogy felfedezzem magamnak az antikrepuszkuláris sugarakat. 
Pedig nem tűnt különösebben vonzó ötletnek, hogy hátat fordítsak ennek a csóványosi naplementének. 



Kicsit össze vagyunk nőve, én nem tagadom. :)

Voltam béna túravezető...

és önkéntes fotós is. 
Megosztottam kedvenc helyeimet...

... pár hasonló gondolkodású új baráttal... 
...és gyakran elvittem oda a régieket is. :)

Nyár óta azért pár dolog történt még, de mivel "kijöttem az írásból", most legyen elég ennyi. Még pár óra és vége az évnek, mindenki vadul lövöldözi a tüzijátékait (ma már ez is egy státuszszimbólum), Ruby alszik a lábamnál, szerencsére nem parázza túl a durrogást. Malibut nem féltem, ő süket, mint az ágyú, de ha hallaná se érdekelné ilyen hülyeség. Kicsit olvasok még - az idén újra rászoktam, és ennek (is) annyira örülök. Tulajdonképpen ennyit akartam mondani 2017-ről. Ez volt a lényeg. :)

Boldog új évet! 




Tuesday 5 September 2017

3 hónappal később... / 3 months later...

Egyelőre csak ennyi, még keresem a szavakat.
So much for now,  I'm still looking for the words. 






Tuesday 23 May 2017

3 nappal később / 3 days later

Eddig minden klasszul működik a kísérleti telepen! A paradicsomok locsolás és abajgatás nélkül megvannak, és még a satnya gyökerű paprika is szépen beállt.
Experimental tomato  (and paprika) plantation works well so far! No watering or any care needed. 




De ezt jó volna tudni, mi a csuda... A még kiültetésre váró palánták felén (a nagyobbakon) megjelent. :( 
Though I'm worried about this thing here... Half of my potted tomatoes suffer from a strange leaf curling. :(




Bambuszültetvénynek még nem nevezhető, de megindult az egyik hajtás végre. És tegnap este még ilyen szép virágos idő volt... 
A bamboo bud is also showing signs of life! And a few flowers from yesterday.  






Hát ma nem ücsörgünk Miszter Malibuval a naplementében... 
Well, today we were not staring at the sunset with Mr Malibu...


Sunday 21 May 2017

Giuseppe 7+

Giuseppe gesztikulál

Május elején múlt 6 éve, hogy Giuseppe hozzánk költözött (erről már írtam korábban itt és itt), azaz már több mint 7 éves, ami azért nem olyan rossz. Legalábbis minden korábbi reményemet felülmúló. Az utóbbi időben megfigyeltem, hogy ha valami szokatlan lát, sebtiben felborzolja a "haját". És egyre kevésbé fél tőlem. :) Még a végén megszelídül...



Giuseppe is over 7 years old this spring, an age I didn't even dream about. (I wrote about his story earlier - check the link above). As a pensioner, he's getting more and more tame. Check out the feathers on his head! :)






Friday 19 May 2017

Paradicsom rally / Tomato Rally



Azon túl, hogy megettem a falu szúnyogpopulációjának felét az utolsó töveket palántázva, és azon, hogy kétszer is majdnem elsírtam magam, hogy hogyan lehet még most is - mikor már tényleg semmi más dolgom nincsen - ekkora rohanás az életem még a kertben is, illetve azon is túl, hogy a sorok mellett a 10 centi széles ösvényen balettozva minden nap végére beszakad a derekam... egész ígéretes ez a geotextiles ültetvény. Ha tényleg nem kell majd locsolni és kapálgatni, akkor megérte 5x annyi időt elp*csölni az endoszkópos paradicsombeműtéssel. 
Csak a délelőtt gyanútlan nyugalmában lőttem pár képet, a végeredményt már nem volt időm fotózgatni. De már be is van mulcsozva. Legalábbis a sötétben úgy tűnt... Ollé.


Ekkorra már a kutya is megunta / By this time even the dog lost his patience

I couldn't shoot any proof photo in the dark but my experimental tomato plantation was finished this evening... after I had fed the entire mosquito population of the village, after I had gone mad about rushing all the time and even in the garden, and since my back feels like 3-month old concrete by the end of each day. If it works and weeds stay away, it was worth the endoscopic tomato implantation. 

Thursday 18 May 2017

A rest kétszer fárad*

*vitatott eredetű közmondás, egyes magyarázatok szerint a sváb Szendehely faluból eredeztethető, egy őszi ásást elmulasztó, s a taracktól a tavaszi palántázáskor gutaütést kapó gazdasszonytól. Jelentése: 'az életben nem leszek kész vele'. 

A 70 kiló tarackgyökér a szalmakalapos bálnától jobbra megvan? /
Got the mountain of couch grass roots beside my greatness?

Amúgy kísérleti paradicsomültetvény lesz geotextil ágyon, holnap frissen vágott fűvel mulcsozva.




A stich in time... well, had i dug the garden in the autumn, I would not need to massage through each and every spade of soil to remove weed roots now. Seems Feels like a never ending story... I managed like 10 square meters in 3 days. The geotextile is for my experimental tomato plantation, and it's gonna be covered with grass mulch tomorrow. 

Wednesday 3 May 2017

Majd most! / Getting ready is over

There's an essay by Erin Sullivan (of erinoutdoors.com) I cannot get out of my mind ever since I stumbled into it on she-explores.com. Ready is never going to happen - she says, and there's so much more to it is in this sentence, isn't there... I've always been planning and preparing for the future. lamenting on what I'd do when I finish this or that job (or rather that job finishes me :)), where I'd go and how I'd live when I paid my loan back, how I'd focus on what I love WHEN I FINALLY HAD THE TIME for it.
--
My past 15 years (or so) were only spent getting ready. I am getting ready, I've always been getting ready. 'Getting ready' has become my lifestyle, my excuse, my goal, my freetime. It became everything. And... what if... if I've been planning and preparing for to long? Is there anything else I should be waiting for? Or has the time when I'm 'ready' arrived yet.
--
When my little Ruby clown popped into my life I made a vow that we'd live the most adventurous life we just could and I'd not let a minute pass in vain, without having filled it with life. And that was almost 6 years ago! Six years wasted and i'm still getting ready... What am i waiting for? We have our strength (somewhere deep... :)). We've got our legs to take us wherever we just want to go. We've got our senses to feel, hear and see the world. We've got everything to make our dreams come true - to live life. So I think we've finished getting ready. Let's see what we're ready for. :)




Mióta csak belebotlottam, nem tudom kiverni a fejemből Erin Sullivan írását. A fordításával kicsit bajban vagyok, aki beszél angolul, annak inkább annyit mondok, "Ready is never going to happen". Vagyis olyan, hogy "kész vagyok", sohasem lesz. Nekem ez az egy mondat egy fél életnyi elmélkedést összefoglal... Egész eddigi életemben a jövőmre készültem: terveztem, gyűjtögettem, robotoltam, hogy majd egyszer, MAJD HA LESZ IDŐM, azt csinálhassam, amit tényleg mindig is szerettem volna. Ha majd ennek a melónak vége, ha majd visszafizettem a hitelt, ha MAJD, MAJD, MAJD. 
-- 
15 éve a MAJD-dal élem az életem, felkészülök, és ez a készülgetés eluralt mindent. Kényelmet találtam a felkészülésben, ami cserébe készséges kifogássá vált az életemben: MAJD... majd ha. De mi van, ha már túl sokat készültem, és már a MOSTból rabolom az időt a MAJD HA-val? Mire várjak még? Nem szeretnék azzal gyötrődni a végén, hogy "akkor kellett volna..." :) 
-- 
Mikor Ruby pici, egy kempingszéknyi kis majom volt még, megfogadtam, hogy egy percet sem fogok elvesztegetni a vele közös időmből, és szuperkalandos életet fogunk élni. Mindennek idén nyáron lesz 6 éve. 6 éve készülök, hogy majd (ha nem kell dolgoznom, ha lesz időm, ha kifizettem, ha befejeztem) csinálunk valami nagyon emlékezetest, életre szólót együtt. És mire is várok tulajdonképpen? Erőm (erőnk) most van (az izom emlékszik... állítólag), nem majd 80 éves nyudgíjasként és senior collie-ként. Van lábunk, hogy elvigyen bárhová. Mindenünk megvan, hogy halljuk, érezzük, lássuk a világot. Mi más kéne még, hogy végre megvalósítsuk a nagy álmot: éljünk?? Én azt hiszem, eleget készültem. Mostmár megnézném, mire. :)





Monday 10 April 2017

The Garden Report

Esti gyors képjelentés, hogy minden tavasszal legyen ilyen. :)
2015-ben volt a legrendezettebb a kert, idén a a kemény tél sok kárt okozott. 

A garden diary report from today. Just for the record. 
Click here to view how it looked like two years ago. 
Note that the winter frost caused bitter damages this year. 

Vadszőlő (Parthenocissus)

Kissé gyér jácint (Hyacinthus orinetalis)

Meténg (Vinca major)

Tavaly ültetett mandulafa. Elég lassan akar indulni... (Prunus dulcis) /
Almond tree from last year, makes me sick by being so slow to fold out leaves...

Fagykáros babérmeggy (Prunus laurocenasus) /
We really had a tough winter

Tavaly őszi tuják anti-Malibu kerítéssel /
Thuja occidentalis 'Smaragd', with pee protection

Borbolya (Berberis)

Canis Lupus Mixtura 'Chuck Norris', also known as Always Under My Feet

Törpe nőszirom (Iris pumila)

Spirea, de kicsit eltúloztam a metszését / Over-pruned Spirea

Másodéves körte és kajszi / Pear and apricot, 2nd yr trees

Hát az összes fa közül az alma virága a legszebb /
The most beautiful fruit tree blossom  (Malus domestica 'Idared')

...főleg hogy ilyen sűrű :)

Moderáltan gazos borsóültetvény /Weedy greenpea plant

Meggy / Sour cherry (Prunus cerasus)

Cseresznye / Cherry (Prunus subg, cerasus)
Csak fele ennyi legyen rajta :) / Half of this from fruit would do... :)

Tavaly őszi kajszi, a kitört helyére / Apricot, last October planted
(Prunus armeniaca)

Piszke! / Gooseberry (Ribes uve-crispa)

Dió / Walnut (Juglans)

Kelt / Date: 10/04/2017