Tuesday 23 May 2017

3 nappal később / 3 days later

Eddig minden klasszul működik a kísérleti telepen! A paradicsomok locsolás és abajgatás nélkül megvannak, és még a satnya gyökerű paprika is szépen beállt.
Experimental tomato  (and paprika) plantation works well so far! No watering or any care needed. 




De ezt jó volna tudni, mi a csuda... A még kiültetésre váró palánták felén (a nagyobbakon) megjelent. :( 
Though I'm worried about this thing here... Half of my potted tomatoes suffer from a strange leaf curling. :(




Bambuszültetvénynek még nem nevezhető, de megindult az egyik hajtás végre. És tegnap este még ilyen szép virágos idő volt... 
A bamboo bud is also showing signs of life! And a few flowers from yesterday.  






Hát ma nem ücsörgünk Miszter Malibuval a naplementében... 
Well, today we were not staring at the sunset with Mr Malibu...


Sunday 21 May 2017

Giuseppe 7+

Giuseppe gesztikulál

Május elején múlt 6 éve, hogy Giuseppe hozzánk költözött (erről már írtam korábban itt és itt), azaz már több mint 7 éves, ami azért nem olyan rossz. Legalábbis minden korábbi reményemet felülmúló. Az utóbbi időben megfigyeltem, hogy ha valami szokatlan lát, sebtiben felborzolja a "haját". És egyre kevésbé fél tőlem. :) Még a végén megszelídül...



Giuseppe is over 7 years old this spring, an age I didn't even dream about. (I wrote about his story earlier - check the link above). As a pensioner, he's getting more and more tame. Check out the feathers on his head! :)






Friday 19 May 2017

Paradicsom rally / Tomato Rally



Azon túl, hogy megettem a falu szúnyogpopulációjának felét az utolsó töveket palántázva, és azon, hogy kétszer is majdnem elsírtam magam, hogy hogyan lehet még most is - mikor már tényleg semmi más dolgom nincsen - ekkora rohanás az életem még a kertben is, illetve azon is túl, hogy a sorok mellett a 10 centi széles ösvényen balettozva minden nap végére beszakad a derekam... egész ígéretes ez a geotextiles ültetvény. Ha tényleg nem kell majd locsolni és kapálgatni, akkor megérte 5x annyi időt elp*csölni az endoszkópos paradicsombeműtéssel. 
Csak a délelőtt gyanútlan nyugalmában lőttem pár képet, a végeredményt már nem volt időm fotózgatni. De már be is van mulcsozva. Legalábbis a sötétben úgy tűnt... Ollé.


Ekkorra már a kutya is megunta / By this time even the dog lost his patience

I couldn't shoot any proof photo in the dark but my experimental tomato plantation was finished this evening... after I had fed the entire mosquito population of the village, after I had gone mad about rushing all the time and even in the garden, and since my back feels like 3-month old concrete by the end of each day. If it works and weeds stay away, it was worth the endoscopic tomato implantation. 

Thursday 18 May 2017

A rest kétszer fárad*

*vitatott eredetű közmondás, egyes magyarázatok szerint a sváb Szendehely faluból eredeztethető, egy őszi ásást elmulasztó, s a taracktól a tavaszi palántázáskor gutaütést kapó gazdasszonytól. Jelentése: 'az életben nem leszek kész vele'. 

A 70 kiló tarackgyökér a szalmakalapos bálnától jobbra megvan? /
Got the mountain of couch grass roots beside my greatness?

Amúgy kísérleti paradicsomültetvény lesz geotextil ágyon, holnap frissen vágott fűvel mulcsozva.




A stich in time... well, had i dug the garden in the autumn, I would not need to massage through each and every spade of soil to remove weed roots now. Seems Feels like a never ending story... I managed like 10 square meters in 3 days. The geotextile is for my experimental tomato plantation, and it's gonna be covered with grass mulch tomorrow. 

Wednesday 3 May 2017

Majd most! / Getting ready is over

There's an essay by Erin Sullivan (of erinoutdoors.com) I cannot get out of my mind ever since I stumbled into it on she-explores.com. Ready is never going to happen - she says, and there's so much more to it is in this sentence, isn't there... I've always been planning and preparing for the future. lamenting on what I'd do when I finish this or that job (or rather that job finishes me :)), where I'd go and how I'd live when I paid my loan back, how I'd focus on what I love WHEN I FINALLY HAD THE TIME for it.
--
My past 15 years (or so) were only spent getting ready. I am getting ready, I've always been getting ready. 'Getting ready' has become my lifestyle, my excuse, my goal, my freetime. It became everything. And... what if... if I've been planning and preparing for to long? Is there anything else I should be waiting for? Or has the time when I'm 'ready' arrived yet.
--
When my little Ruby clown popped into my life I made a vow that we'd live the most adventurous life we just could and I'd not let a minute pass in vain, without having filled it with life. And that was almost 6 years ago! Six years wasted and i'm still getting ready... What am i waiting for? We have our strength (somewhere deep... :)). We've got our legs to take us wherever we just want to go. We've got our senses to feel, hear and see the world. We've got everything to make our dreams come true - to live life. So I think we've finished getting ready. Let's see what we're ready for. :)




Mióta csak belebotlottam, nem tudom kiverni a fejemből Erin Sullivan írását. A fordításával kicsit bajban vagyok, aki beszél angolul, annak inkább annyit mondok, "Ready is never going to happen". Vagyis olyan, hogy "kész vagyok", sohasem lesz. Nekem ez az egy mondat egy fél életnyi elmélkedést összefoglal... Egész eddigi életemben a jövőmre készültem: terveztem, gyűjtögettem, robotoltam, hogy majd egyszer, MAJD HA LESZ IDŐM, azt csinálhassam, amit tényleg mindig is szerettem volna. Ha majd ennek a melónak vége, ha majd visszafizettem a hitelt, ha MAJD, MAJD, MAJD. 
-- 
15 éve a MAJD-dal élem az életem, felkészülök, és ez a készülgetés eluralt mindent. Kényelmet találtam a felkészülésben, ami cserébe készséges kifogássá vált az életemben: MAJD... majd ha. De mi van, ha már túl sokat készültem, és már a MOSTból rabolom az időt a MAJD HA-val? Mire várjak még? Nem szeretnék azzal gyötrődni a végén, hogy "akkor kellett volna..." :) 
-- 
Mikor Ruby pici, egy kempingszéknyi kis majom volt még, megfogadtam, hogy egy percet sem fogok elvesztegetni a vele közös időmből, és szuperkalandos életet fogunk élni. Mindennek idén nyáron lesz 6 éve. 6 éve készülök, hogy majd (ha nem kell dolgoznom, ha lesz időm, ha kifizettem, ha befejeztem) csinálunk valami nagyon emlékezetest, életre szólót együtt. És mire is várok tulajdonképpen? Erőm (erőnk) most van (az izom emlékszik... állítólag), nem majd 80 éves nyudgíjasként és senior collie-ként. Van lábunk, hogy elvigyen bárhová. Mindenünk megvan, hogy halljuk, érezzük, lássuk a világot. Mi más kéne még, hogy végre megvalósítsuk a nagy álmot: éljünk?? Én azt hiszem, eleget készültem. Mostmár megnézném, mire. :)